Rajzoljunk!

Mit tehetsz, amikor hirtelen összezárul  elötted  világ? Ülhetsz és tipródhatsz, sajnálva önmagad vagy kereshetsz egy új hobbit, ami kizökkent, ami önmegvalósításra sarkall. A helyzet a szkelórizis multiplexesnél egyébként sem egyszerű,  alapból szembesülsz a gyógyíthatatlan állapottal, Demoklész kardjaként lebeg fölötted a tolószék réme. Ha nem használsz segédeszközt a közlekedéshez, akkor is szembesülsz az utazás nehézségeivel. Már képtelenség járművökön állva, kb 30 percet utazni, ha a gerincvelő is érintett, nem csak az agyvelő, a kapaszkodás is nehézkes, a Fővárosi buszokon, villamosokon valamiért soha nincs ülőhely, metrózni nem tudsz, hiszen szédülsz a mozgólépcsőn. Ha beállítanak egy komplex gyógyszerre, akkor annak a mellékhatása miatt két hetente vérvételre jársz. Az, ma úgy néz ki: irány a háziorvos, beutaló kérsz, …másnap sorállás az utcán a laborhoz,………harmadnap vissza a háziorvoshoz az eredményért…..,, ezt a leletet juttatod el a neurológusodhoz……….., azután újra minden előröl. Látható, gyakorlatilag, ha akarod sem felejtheted a betegséged, mert belekerülsz egy napi malomba, ami ugyan érted van, azért, hogy az állapotromlást megelőzzük, pszichésen annyira viszont nem könnyű. Alapprotokoll a feszültségoldók, antidepresszánsok felírása. Mit legyen akkor, ha az ellen minden porcikád tiltakozik, nem vagy hajlandó az SM piruláidon kívül azt is szedni? Olvashatsz, tanulhatsz. Ez szükséges, ám nem tud annyira kikapcsolni, nem képes elrepíteni a valóságtól, képtelen az alkotás örömét megadni neked. Hirtelen rádöbbensz, ott a rajz, az valami más, ott leköt az apró részletek kidolgozása és nincs már időd közben magadra fokuszálni. Nagy kaland, ha egyáltalán nem tudsz rajzolni, mert soha nem is tudtál vagy, mert a kezed, mint az SM állapotúaké általában tesz egy hirtelen, akaratlan mozdulatot és húz egy oda nem illő, erőteljes vonalat a majdnem kész művedre? Velem pontosan ez a helyzet. Soha nem voltam jó a képi ábrázolásban és gyakran indul önálló utakra a kézfejem. Ha festegetek, akkor zavaró. Mivel a rajzot választottam, a ceruza mellett pedig ott a radír, így nem esem kétségbe. Hatalmas segítséget kaptam, hiszen a komoly művészházak, akik a jobbagyféltekés rajz oktatását is végzik, online küldenek leckéket, ebben megtanítanak a ceruzák vastagság szerinti használatára,  a radír ábrázolási eszközként való alkalmazására. Ez fontos, hiszen sok sorstársammal együtt, az utazás és a több órán keresztüli egyhelyben ülés abszolút lehetetlenné teszi számunkra magát az effektív tanfolyamot. Nyilván így sokkal nehezebb eljutni olyan szintre, amire szeretnénk, de úgy vélem, nekünk SM állapotúaknak, maga az alkotás a cél, ez az eszköz agyunk, pszichénk karbantartására, a kizökkenésre. Szeretnélek biztatni a rajzra, kiemel a rút hétköznapokból, megadja neked is azt a terápiát, amit egyébként csak gyógyszerrel érne el nálad a neurológusod.