Valójában lövésem sincs. Tippelni tudok mindössze. Pont jó napom volt, a maradványtünetek akkor nem vitték önálló útra a kezem? Kedvelem Elvis hangját, ez segített? Közben hallgattam a zenéit, hiszen a dalok, a ritmus, a jó zene szintén terápiás hatással van ránk? Vagy mert eleve egy jó kiállású férfi volt, egy hiteles előadó, akit szívesen rajzol meg a földi halandó? Most nézve, látom a hibákat is, amit az alkotás pillanatában nem vettem észre, hiszen nekünk, SM állapotúaknak már az is öröm, ha egy portré hasonlít, de önmagában nem a hű, szolgai másolás a cél, hanem a belefeledkezés, az elvonatkoztatás, a csapongó, saját betegségünkkel foglalkozó gondolataink elterelése más irányba. Amikor tanácskoztam a neurológusommal, elmondtam neki, ne fáradjon feleslegesen a pszichotrop vegyületek felírásával, nem szedálom le magam, helyette célt és értelmet kell vinni a hétköznapokba. Ő maga is elégedett volt a választásommal, nagy örömmel fogadta, rendkívül pozitívan értékelte a terápiás rajz melletti döntésem. Minden kontroll alkalmával újból megerősít, értékeli, ahogy ezzel a módszerrel tudom rendezni a pszichémet és toppon tartani a mentális képességeimet. Nem elhanyagolható magának a motoros funkcióknak a karbantartása sem, ha volt idő, amikor még a cipőd fűzőjét sem tudtad egyedül bekötni, akkor döbbensz rá, mennyit számít a kéz, az ujjak folyamatos használata. Ha volt idő, amikor össze óhajtott rogyni a lábad, képtelen voltál normálisan járni, akkor megérted, miért fontos a jobb agyféltekéd folyamatos stimulálása. Ha befordultál állandóan ott is, ahol nincs sarok, rádöbbensz, még a koordinációs készségeid is visszaszerezheted. hiszen rajz közben is állandóan egyeztetsz adott pontok között. Véleményem szerint egyáltalán nem fontos teljesen egyező, fényképszerű képeket készítened, egyáltalán nem fontos mások igényeinek megfelelned, egyetlen dolog lényeges. Azzal foglald le az agyad, olyan hobbit válassz, amiben örömöd leled, olyant, ami ösztönöz téged, aminek a végeredménye neked tetszik /vagy időnként könnyesre neveted magad, mert csak frenetikusan viccesre bírtad megfogni a témát/. Egyébként, minden művedben ott vagy te magad is, a véleményed a világról, az életszemléleted és ha ezt meg is mered mutatni másoknak, legyen az jó vagy kevésbé jó, akkor felvállaltad a személyiséged, akkor elfogadtad önmagad és békébe kerültél a valósággal, ami nagyon nem elhanyagolható egy autoimmun /saját testünket saját reakcióval megtámadó/ állapotnál.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: