Egy dalban is mindent el lehet mondani az SM-ről.
A zene művészet, ehhez kétség sem férhet.
Ne dilettáns cikkekből, hanem maguktól az érintettektől ismerj meg minket!
Magáról a betegségről:
Teljesen érthetően, egy olyan autoimmun / a szervezet a saját fehérjéit betolakodónak “gondolja”, ezért annak elpusztítására törekszik/ állapot, amely leginkább az idegszálakon lévő védőburkot építi le. Ezek közvetítik az ingerületet.
Kiválthatja bármi, és ez komoly, bármi, egy vírus fertőzés, egy baktérium okozta gyulladás, olyasmi, ami ellen , hadrendben állnak a fagociták /ez a falósejt, ami bekebelezi az betolakodókat., miután velük végzett egy téves értelmezés okán tovább halad és a saját mielin réteget falatozza tovább.
Maga a diagnózis felállítása hosszú folyamat , szükséges a teljes neurológiai vizsgálat, az agyi MRI, végezetül az agyi- gerincvelő folyadék levétele is.
Tény, ha a Shub-ot időben felismerjük és azonnal felkeressük a neurológusunkat, akkor ő késedelem nélkül szteroid infúzióra köt, ez pillanatok alatt megállítja az autoagresszív /önpusztító/ folyamatot.
Nem célszerű a test totális kimerítése, hiszen önmagában a gyógyulási folyamat is rengeteg energiát emészt fel, így nem véletlen az SM állapotúak fáradékonysága.
Érdemes tudomásul venni, minden ember másként reagálja le a történéseket, ezerarcú-kór az SM másik elnevezése, mert néhány történés után, akár egy élethosszig tartó tünetmentes állapot, nyugalmi szakasz is bekövetkezhet, de a másik véglet sem ritka.
Talán az sem elhanyagolható, lelkileg hogyan éljük meg.
Találkoztam olyan sorstársakkal, akik teljesen belelovalták magukat, képtelenek voltak elszakadni az általános sztereotípiáktól, így nagyon hamar társukká vált a tolószék.
Találkoztam olyannal is, aki a nyugalmi szakaszban felelőtlen módon élt vissza a tünetmentességével, ők a boldog felszabadultságból zuhantak vissza a valóságba.
Találkozom olyannal is, aki együttműködik a neurológusával, evidenciában tartja a tanácsait, a tapasztalatait és ezzel az útmutatóval, valamint a saját győztes, de nem hurrá-optimista, realista attitűdjével tudja úgy élni a mindennapjait, hogy igazából nyomokban látni csak rajta az egykori shubokat.
Kétségtelen, végig kell haladni a stációkon, megéljük a “miért pont én?”, a ” nem akarok tolószékbe kerülni”, a “nem hiszem el, téves diagnózis”, majd az elfogadás állomásait.
Számomra talán akkor vált kevésbé rémisztővé, amikor már egyszerűen csak egy tudományos vagy orvosi megfogalmazásként tudtam a saját szklerózis multiplexemre gondolni.
Tehát, mint nagyon is érintett, aki sok SM állapotú ember sorsát ismeri, nem csak a sajátját, azt gondolom, mielőtt bármelyik publicista merő jó szándékból megjelentett egy cikket, sokkal mélyebben tájékozódjon, hiszen egy olyan dolgot sugall, amely hosszútávon kifejezetten kártékony és ártalmas!
Ha tetszett a dal, ne felejtsd el megosztani! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: