Késely Zsolt

Zsolt valójában írással foglalkozik hobbiként vagy már hivatásként is.

Felmerül benned, az rendben, SM állapotú ő is, de miként kapcsolódik ez a rajzhoz?

A válasz egyszerű, a betűket is rajzoljuk, de talán nem is ez a lényeg.

A meghatározó ebben a betegségben mindig az, leülünk-e, megadjuk-e magunkat, fetrengünk az önsajnálatban és elvárjuk mástól is, nagyon finoman kezeljen, mert mi hú de sérülékenyek vagyunk.

Nos nem! Alkotunk, elfoglaljuk a gondolatainkat és neked adunk valamit önmagunkból, rajzzal, festménnyel, verssel vagy prózával, olyant, ami neked is tetszik, ami téged is örömmel tölthet el.

De ehhez fontos, ismerj minket. Ez okból mutatok be neked minden héten egy-egy Sorstársat és az ő alkotásait.

Késely Zsolt most három egymást követő napon szerepel a blogbejegyzéseimben.

Ma bemutatkozik, holnap a már megjelent könyvét és abból egy részletet, holnapután pedig további részletet és azt olvashatod, hol juthatsz hozzá, ha szívesen olvasnád tovább.

“”A nevem Késely Zsolt 49 éves vagyok nyugger zsaru, és SM /Sclerosis Multiplex/ beteg.

 Önkéntesként beléptnem tesztalanynak egy  gyógyszer kísérletbe. A gyógyszer neve OCREVUS, és
infúzióban adják be félévente a betegnek. Tehát évente két infúzió, és a beteg el van látva. Nekem szerencsém volt, mert rám pozitív
hatást gyakorolt.  Már az első infúzió után másnap elhagytam a járóbotot, és önállóan segítség nélkül tudtam gyalogolni 1 Km-t.
Igaz sokszor dülöngéltem mint, aki részeg, mert az egyensúlyzavarokat csak kismértékben csillapította. De olyan változást okozott a
szervezetemben, hogy megerősödtem tőle, és elhittem, hogy akár meg is gyógyúlhatok.2017-ben bevezették, és már Magyarországon is
forgalomban van. Azok a betegek, akik kapják, és jobban vannak tőle elnevezték gumibogyó szörpnek. Mert talpra állítja az SM beteget,
és megállítja a további romlást. A javulás mértéke elérheti a 60-70 százalékot. De ez még mindig nem 100 százalék. Már túl vagyok a 13.
infúzión, és régen rájöttem, hogy nincs tovább, ez a maximum. De ez nekem nem elég! Én szeretném visszakapni az életemet, és újra
úgy élni, mint azelőtt. Mohó vagyok, vagy telhetetlen? Miért nem elégszem meg ennyivel?

Csak gondoljon bele a kedves olvasó, hogy milyen érzés,
amikor nem tudja bekötni a cipőjét, mert nem érzi az újjait. Vagy, hogy nem tudja felhúzni a zippzárt a nadrágján, és siet valahova.
De hiába siet, ha nem emelkedik fel mondjuk az egyik lába rendesen, és folyamatosan megbotlik a legapróbb egyenetlenségekben is.
Minduntalan elesel, megütöd magad, és ezért állandóan elkésel mindenhonnan, mert az SM betegnek 3-5x annyi időbe telik megtenni
ugyan azt a távot, mint egy egészséges embernek. A legtöbb hivatalos ügyet személyesen kell intézni. Az orvoshoz személyesen kell
menni, és ha élni akarsz menjél dolgozni, hogy pénzt tudjál keresni. De mi van ha nem tudsz járni? Kérjél rokkantsági járadékot
vagy szociális ellátást. De oda is el kell menni! Ezért nem elégedtem meg csak a gyógyszer hatásával, és úgy döntöttem, hogy
életmódváltással turbózom fel a gyógyszer hatásfokát. Rendszeres testmozgás/torna/, és az étkezés megreformálásával. Bízom benne
, hogy együttesen még jobb eredményt érhetek el.

Mert nem azok a győztesek, akik SOHA nem hibáznak, hanem azok, akik SOHA nem
adják fel! “

Lárhatod, Zsolt is átment a stációkon, volt nagyon maga alatt, mint az normális, hiszen egyikünk sem örömmámorban hallelujjázott, amikor közölték vele a diagnózist.

Mára viszont az elfogadás, a tegyünk meg mindent, ami tőlünk telhető lépcsőfokán áll, stabilan.

Hiszen csak akkor vagy képes egy problémával megküzdeni, ha azt beazonosítottad, ha megértetted és a tudomány összes eredményét felhasználod magadért, a környezetedért.

A lelkednek  pedig  csak az hozhat megnyugvást, ha célt és értelmet találsz a mindennapokban.

Zsolt a könyve megírásában teljesedett ki, holnap ebbe a műbe olvasunk majd bele. 

Ha tetszett, ne feledd megosztani! 🙂