Ma befejezem Zsolt sorsának, könyvének ismertetését.
Idézek a műből és érteni fogod, mikor történt meg a fordulópont, mikor jött rá, az önsajnálat a világon sehova nem vezet, kapott egy örök életre szóló partnert és ha a fene kannibállá válik, ez akkor is vele marad, hát egyet tehet, úgy sáfárkodik vele, hogy reményt, példát mutathasson azoknak, akik még nem értették meg mindezt.
“Amúgy meg, ha valaki részegen fekszik a földön, ott kell hagyni? Pusztuljon el, minek ivott! – hallom a társadalom ítéletét a részeg ember felett. Az már nem is ember, csak állat?
Nem kell hozzáérni, csak a telefont kell elővenni a zsebből; a mentő vagy a rendőrségi segélyhívó ingyenes, és akkor is kapcsolják, ha a telefonon nincsen pénz!”
“Ránéztem a kezemre és akkor ért a meglepetés: nincs nálam a bot.
Ez hogy lehet?
Képtelenség, mert még azt is hallottam, hogy koppant a vége a járdán… Vagy csak a képzeletemben?
Pedig bizony nincs nálam. “
“Hazaérve csak letettem az asztalra az élelmiszert, és bementem a fürdőszobába ellenőrizni, hogy a helyén van-e a járóbotom. Ott volt!
Ránéztem, és diadalittasan szólaltam meg:
– Kisbarátom, te most ott maradsz!”
“Az ajtó előtt áll a szomszédom, egy igazi elmebeteg, hivatalosan is skizofrén, aki öt személyiséggel rendelkezik.
Soha nem lehet tudni, hogy melyikkel áll szemben az ember, csak a szeméből látni, hogy éppen ki lehet.
Nagyon érdekes és mégis rémisztő, mint egy horrorfilm szereplője, akit megszállt a démon. A hideg is kiráz tőle.”
A főútnál a gyalogátkelő helyen átérve látom ám, hogy egy hajléktalan fiatalember ül a földön. Ruházata piszkos, arca
borotválatlan, és jól látni, hogy a mosakodással sincs barátságban. Bambán bámul maga elé alkoholos mámorban, mellette a földön egy rozzant kerékpár.
Feltehetően túltöltötte az alkoholszintet, és elhagyta az egyensúlyérzéke, aztán elesett.
Az emberek csak elmentek mellette, többek között én is.
Pár lépés után eszembe jutott, hogy milyen érzés tehetetlenül, segítség nélkül ücsörögni a földön, ezért visszafordultam.“
“A történet a betegség megjelenésétől a felépülésemig tart, ezt a három évet dolgozza fel. Sokan kíváncsiak voltak, és kérték tőlem, hogy írjam le a küzdelmemet.
Ha elolvassák, előrebocsátom, hogy minden egyes szó igaz, őszintén tárja fel a valóságot.“
Nagyon fontos lépes, amikor egy magadnál szerencsétlenebbel találkozol, akkor azonnal az emberség, az altruizmus zsigeri parancsa éledjen fel benned, mert ott van az a neuralgikus pont, ami mindent megváltoztat.
Írónknál ez megtörtént, megértette, pont azzal segít önmagán a legtöbbet, ha másokon segít.
Zsolt könyvét a kiadójától rendelheted meg /a tegnapi cikkben megtalálod a borítón/, vele pedig a népszerű közösségi oldalon tudod felvenni a kapcsolatot, ha dedikáltatni is szeretnéd.
Ha tetszett, tisztelj meg minket egy megosztással! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: