Selye János professzor: ” a stressz az élet sava borsa”
De hogyan válaszol szervezetünk a nagy nyomásra?
Szomorú leszel, nem eszel, a tápanyaghiány máris betegséghez vezet.
Ideges leszel, megugrik a vérnyomásod, a pulzusod, ha ez hosszú távú, borítékolva az egészségkárosodás.
Selye az autoimmun betegségek esetén is hasonló következtetésekre jutott.
Jogosan merül fel a kérdés, mi ez az autoagresszív folyamat, miért szándékozik egy rossz parancs leépíteni a saját tested?
Értem Selye Jánost, nagyra is tartom az ő munkásságát, alapvetően sok esetben hiszem, tökéletesen igaza volt, nézd meg a szerelmi csalódottat, ahogy tömi magába az édességet, nyomja fel a cukorszintjét, hogy csökkenjen a bánata. Már annyira nem ismeretlen senki előtt, a feleslegesen bevitt szénhidrátok és az inzulinintolerancia összefüggése.
Valamiért én mégis kicsit tovább mennék, egészen Jungig.
Amikor keresem a miérteket, mindig úgy érzem, az ő Kollektív tudattalanjában megjelenő archetípusok segíthetnek megérteni magamat.
A saját személyes tudatalattim valamit jelez, amit meg kell értenem.
Mivel nem vagyok képzett pszichiáter, ám Jung mondanivalóját felfogom, képes vagyok megfejteni a saját tudattalanom üzenetét?
Rengeteget meditáltam, sokszor használtam a Domján féle agykontrollt, mire megvilágosodtam.
Egyszer csak ott villogott szemeim előtt a kérdés: Van-e az életedben olyan fontos személy, aki dicséret helyett folyton csak szidott, aki folyamatosan azt a képet erősítette benned, te semmit nem érsz, lúzer vagy, gyakorlatilag kár volt megszületned, mindenki más jobb nálad?
S igen.
Előkúszott annak az illetőnek a képe is.
Innentől kezdve egy út, egyetlen lehetőség állt előttem, soha többé semmi kapcsolatot vele!
Nem könnyű lépés, de meg kell tenni, félre minden társadalmi normával, hiszen itt már a saját, valamint gyermeked és a házastársad élete a tét.
Talpon maradni, nem kényszeríteni őket arra, a te tolószékedet tologassák vagy téged szolgáljanak ki egyéb elfoglaltságuk helyett.
Amikor ezt elfogadtam lelkileg , onnantól kezdve 8 abszolút shub mentes év,/ szemben az előző, évenként lebénulásos időszakkal, remisszív állapot lett a jutalmam.
Ennek a pszichémre oly befolyásos embernek a halála mégis újabb shubot generált. Hogyan lehetséges ez?
Van egy tudományos magyarázat, amely szerint és itt kanyarodok vissza Selyéhez, minden komoly stressz, komoly gyulladást idézhet elő a meglévő gócokban.
Hónapok merengése után és itt már Jung zseniális tanítása jön elő, erre is rálelek.
Most már tudom, azt a részt akartam magamban “megölni”, ami az egyébként szeretett lényből bennem van.
A megoldás is összeállt. Csak azokat az emlékeket szabad irányítottan meghagyni, ami kellemes, ami a rengeteg jó tulajdonságát, a jó cselekedeteit idézik fel.
Amikor Késely Zsolttal kapcsolatban azt írtam, mindenkinek, aki nálunk rosszabb helyzetben van, segítenünk kell, mert csak akkor kapjuk vissza az önbecsülésünk, ha folyamatosan a jóra törekszünk, akkor nem csak Zsoltra, hanem minden SM állapotúra gondoltam.
Magam ugyan konok vagyok és soha, de soha nem voltam hajlandó beállni semmilyen sorba, nekem ugyan mondhatta bárki, 2 perc és tolószékben kötök ki, csak legyintettem és közöltem, ez nálam nem pálya, ha kell négykézláb, ha kell percenként 5x elesve, de mindig talpon maradok, nincs erő, ami legyőzhet, max. ideig-óráig.
De gondolok itt a kevésbé markáns egyéniségekre, nem hiszem, nem látom be, miért ne lehetne bárkinek megtörni a szokást és a saját problémáját sutba dobva, az esendőbbekért munkálkodni?
Petőfivel: “Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”